igenvagynem

Mi, magyarok, úgy tûnik, nem vagyunk elég bátrak és kezdeményezõek. A nõk pedig még szégyenlõsebbek, mint férfitársaik. Ha a kezükben van egy telefonszám, amely talán kaput nyithatna elõremenetelük felé, még akkor is aggódnak, és nem mernek lépni, nehogy rámenõsnek tûnjenek. Sokszor így engedik ki a kezükbõl életük legnagyobb lehetõségeit.

Azoknak az embereknek az életpályáját, akik képesek befutni, akik kibírják a rengeteg kudarcot, visszautasítást, nekifeszülést, és megküzdenek a nehézségekkel. Érdekes, hogy a karrierista szó mennyire negatív csengésû a magyar nyelvben, fõleg, ha egy nõvel kapcsolatban használják. Pedig legtöbbször – úgy gondolom – azok beszélnek a karrieristákról elítélõen, akikben nincs meg az a képesség az újrakezdésre, mint bennük.

- Az ön számára az is karrier, ha egy nõ anyaként a maximumot hozza ki magából, és azt tekinti céljának, hogy a gyerekeit nevelje?

- Én a karrier szót inkább a munka világában használom, de úgy gondolom, egy nõnek nem kell választania karrier és anyaság között. Ma már annyiféle lehetõségünk van, és csak rajtunk múlik, merre indulunk. Több szerepet is megélhetünk anélkül, hogy valami kimaradna az életünkbõl. Amikor huszonéves lányokkal beszélgetek, és látom, mennyire türelmetlenek, mennyire egyszerre akarnak mindent, mindig azt mondom: „lányok, hova siettek?”. Jó esetben még dolgozhatnak negyven évet. Akiben van ambíció, az ne menjen el szülni azért, mert ezt várják el tõle. Ha viszont valakiben megérett a vágy, hogy gyereke legyen, élvezze ki az anyaság minden percét, és ne az foglalkoztassa, hogy mi lesz, ha visszamegy a munkába.

Joó Zsuzsanna
karrier-tanácsadó